Szeretet
(K.Erika:színpad c. verséhez)
Hányszor eljátsszuk,
amit az életben szeretnénk
megkapni,de nem kapunk meg
még kényszeredett mosolyok mögé
elrejtve sem, észrevétlen.
Ilyen érzékeny az emberi lélek.
Azt ismeri fel, a sok közül, ami nincsen,
csak vágyik rá ösztönösen, amíg él
és elképzeli, milyen jó lenne
átérezni, azt ami át nem érezhető.
Miért nem tud abból adni az ember
amije van, ami szívének a legdrágább,
amitől a leggazdagabb
és ami kifogyhatatlan,
Ami maga az élő csoda.
Mert önmaga termeli újra
és félteni se kell, hogy elvész
hogy kevesebb lesz, mert örök
és úgy hat, hogy az maradandó,
amíg szeretni tud és akar:
A szeretet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
