Mülléder Mari : Tavalyi gerincesek


 
2841 szerző 39118 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 2 órája
Filip Tamás 3 órája
DOKK_FAQ 4 órája
Misinszki Hanna 4 órája
Gyurcsi - Zalán György 5 órája
Bátai Tibor 5 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Paál Marcell 7 órája
Serfőző Attila 8 órája
Mórotz Krisztina 9 órája
Ötvös Németh Edit 10 órája
Ocsovai Ferenc 10 órája
Metz Olga Sára 11 órája
Tóth Gabriella 11 órája
Kiss-Teleki Rita 11 órája
Valyon László 12 órája
Bara Anna 13 órája
Tímea Lantos 13 órája
Tamási József 17 órája
Vasi Ferenc Zoltán 17 órája
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 órája
az utolsó alma 3 órája
nélküled 5 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 8 órája
Az amazonok rejtett zugai 8 órája
Baltazar 11 órája
Bara 13 órája
az univerzum szélén 14 órája
Sin 16 órája
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Metz-Művek 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mülléder Mari
Tavalyi gerincesek

Holló László emlékére

Ásít a reggel, ugyanúgy  felkel ma is,
a Vízöntő havában világít, enyhe szélben,
gyufaskatulyányi hit moccan, élet-ingerré
sáncolva be magát tudatomba észrevétlen.

Lombhiányos tavasz zizeg kint, pedzi már,
készen áll arra, hogy felülírja paramétereit.
Ha akarod, benn is rajzolódnak évszakok,
a műteremben apró kisbogár százéves
kitinpáncélja olajos fényben feldobog.

Mi törünk, hajlunk, fekszünk kidöntve,
hajdani örökzöld tudattal vitézkedő
büszke fák. Átvillanunk korokon, évek
szeszélye roncsolja romlékony testünk.
Ősz jön, vadludak húznak el felettünk,
aztán térdünkig ér a sár, a tél,
ízületeinkig kopik a tavasz és a nyár.

Boldog a semmire kifeszített vászonkeret.
Alvadt vér pöttyözi, kialvatlan éjjelek -
mindenséganyaggá ébredő örökkévalóság
lüktet, mi meg csak törünk, csak hajlunk,
hamuszín csonttá fagyott élhetetlenek.

Ezért maradj! Értünk. Miattunk. Dolgod
van itt. Festetlen kanca üget a képbe,
napsugaras mezőt és zöldet álmodik.
Ecset vagy, a táj puha izomzat, élni akar,
mozdítsd feléje, Mester, erős kezed!
Haza csak ide térsz be; árnyas völgyek,
folyók profétája, fess bele bennünket
az időtlenségbe: tavalyi gerinceseket!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 00:16   Napló: Bátai Tibor
2025-07-02 00:06   Napló: az utolsó alma
2025-07-02 00:06   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-02 00:05   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-02 00:02   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:59   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:51   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:51   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-01 23:50   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:46   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György