Pillanatképek

Őrjöngve csivognak a fecskék,
körbevadásszák az eget.
Enni kell, bőven és sokat,
enni kell, mig lehet.

Most ki-ki magának eszik,
nem kell téplálni, végre, mást.
Gyakorolják a repülést:
a fordulást, a bukdosást.

Óriásnagy az óceán,
soknak utolsó ősze ez.
Esznek hát, kapkodva, mohón:
életért életet.

*

Pattogva szórja magvait
a tengerparton a rekettye.
Egy apró érintés elég,
hogy barna burkát felrepessze.

Bőrszerű, száraz hüvelye
szétpattan, s akár egy parittya:
sokáig titkolt magvait
most messze-messze elhajitja.

*

A tó felett örvösgalamb száll,
tükörsima a szürke viz.
Mintha minden egy helyben állna:
mozog, de mégsem változik.

Akár egy finom, régi pasztell.
Belül vagyok a kereten.
Az öröklétet félve méri
szivverésem, lélegzetem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2002/2