Nature’s Dream Play
Idén is mélyen öntudatlanul
indulok hozzád Zsófia tudod
Kislámpa fényénél dobok
pár frissen mosott göncöt a sporttáskába
csak amennyi két napra elég
Aztán hanyatt a duplaágyon
fejem alá a degeszre tömött párna
két halántékom közt cirkál a félliter campari
s a pörgő dzsesszdobos sem csitul reggelig
és készülhetsz várhatsz az álló vagonoknál
magyar virág a brooklyni vastraverz alatt
csatok szorítják sapka alá a hajad
mint minket a földhöz az ágyhoz
(ó mindenható Google Earth)
a szabadság brutális kényszere
Éjfélkor az óramutatók összesimulnak
mintha ünnepélyesen állna az idő
és mi nem lennénk egyik évben sem
Végül fölébredsz fölébredek
hátad íve a hajnali ég
tenyeremben a Bermuda-szigetek
„Jövőre, ilyenkor, megint”
villogják kávéházi fények
és nevetsz: „Bye Boti,
te virtuálisan egyetlenegy”
(2009.12.31.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
