a varázsló halála

jtnek



varázsigéket mormol maga elé. néha beiktat egy hangos ordítást, ha a macskák közül valamelyik
beüti az orrát valamibe. a kezével különös csuklómozdulatokat tesz, ahogy kotyvaszt. erősen görbe
a tartása. semmi nem látszik az arcából a félhomályban, a csuklya is árnyékot vet. a mormogást újra
kezdi, amikor meggyújtja a tűzet alatta. a felcsapó boszorkányláng megvilágítja a vonásait:
komorak, elszántak, magányosak és tébolyult megszállottság csillog a szemében. kevergetni kezdi
a folyadékot. a hangja egyre hangosabb. a varázsige kulminációjához ér - szinte már üvölt amire
elkészül. hirtelen elhallgat, amikor beszúrja a karjába az injekcióstűt. a világ elsötétül







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.