gymnopédie

néhány hangra egészen összeszorultam.
különös napok ezek, a tavasz csak úgy,
csak halkan átlép a vállamon a megállóban
- ahol én lehetnék megállás eltűnőben -.
esténként mintha megint ősz lenne.
szteppelnek az esőcseppek a homlokomon,
és a nap se látszik úgy tenni
hogy elhiggyem:
mégis van miért.
reggel aztán újból beszippantom,
megint leütök pár hangot
a szívbillentyűimen.
néha más keze is rájuk simul,
bájosan hamis dallam vagyok
az ő kezeiért.
különös napok.

látod, már megint
összeszorulok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.