Mindent megadtál...

Mindent megadtál Uram!
Végtelen hited, erőd
világot teremtett bennem
s a világban a hatodik napon
földből vétettél engem
az Embert!

Mit kérhetnék még,
lehetetlent...

Te adtál ízt elsőként a számba,
az első fényt a sötétség után,
a szót, az illatot s színeket,
az Éden minden gyönyörét
te szőtted körém,
hogy el ne tévelyegjek.

Mit kérhetnék még,
lehetetlent...

Adtál öntestemből társat
és lelket leheltél belé.
Arcod fénye fürösztött meg.
Becsuktam csalárdul fél szemem
és oldalbordámból a  Nő ott
csak az enyém lehetett.

Mit kérhetnék még,
lehetetlent...

Majd megkísértettél Uram
és gyengének bizonyult az Ember.
Dőre vágy vitt, talmi kíváncsiság,
a tudás és a Nő után.
Szeme tükrében láttam meg magam,
követtem vakon és minden elveszett.

Mit kérhetnék még,
lehetetlent...

Kiűzve Uram a paradicsomból
arcomra derengő fényt szitálj.
Ne lehetetlent adj, csak azt,
ami a Nővel jár s nem adtál,
mely a tűzhalálnál kínzóbb
s gyönyörűbb lesz minden öleléssel,
míg vele égek el.

Adj Uram
örök
szerelmet!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.