Juss
Benő a nincsen, mint a dudva,
számomra nem terem babér,
lassan már semmire sem futja
tizennégy sornyi munkabér.
Hogy mennyit érek – Isten tudja,
s mint nyűtt ölét egy rongy ledér,
szemérmetlenül odanyújtja
a jusst egy kifordult tenyér.
De mit nekem, ha jut a fényből,
kék égmagasból, tengermélyből,
a leggazdagabb én leszek.
Az egész világ velem dőzsöl,
s ha kifutok majd az időből,
költsétek el a pénzemet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
