Juss

Benő a nincsen, mint a dudva,
számomra nem terem babér,
lassan már semmire sem futja
tizennégy sornyi munkabér.

Hogy mennyit érek – Isten tudja,
s mint nyűtt ölét egy rongy ledér,
szemérmetlenül odanyújtja
a jusst egy kifordult tenyér.

De mit nekem, ha jut a fényből,
kék égmagasból, tengermélyből,
a leggazdagabb én leszek.

Az egész világ velem dőzsöl,
s ha kifutok majd az időből,
költsétek el a pénzemet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.