(Na, mi szép…)
valami régül, borzol, pockol,
fogsor séta az utcán
unom visszafelé hogy
tetszik a nő: ruhája
minek alá töröl a szél:
száraz. görbe mosolyra teringet
de jön azért és vackol magasra: lobbant
hajjal. de nem csak ő, hisz itt is látszik,
ahogy a műben üres égre leveg a rím is.
Láthatólagoskodik: na mi szép…
csak formák és langyosak. mind
dísz, dombjai alaktalan unottak
valami ringatja azokat
mégis.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Zempléni Múzsa Társadalomtudományi és kulturális folyóirat, 2009. nyár
