Ordít
Süketek a falak,süketek a fák,
Mindenki ordítva süket fülekre talál.
Fut az érzéki sikátorba,
Süketen ordít a távolsági buszba,
Belecsavarodik a lába,
belegabalyodik a keze,
A süket csak ordít,ez a művészete,
Eltévedt a labirintusba,
A torka már fáj,
Rekedni készül,ideje megfejteni a rejtvényt.
A telefonkagyló süketen búg,
De mögötte nem tudod milyen ordító harc dúl,
Amikor hideg hangon megszólal,
És rezeg a hang a vonalon túl,
És ordít a beszűrődő fény,
Mert a süket sötétségben ritka egy lény.
Az ablakra tapadó pára,
Ahogy csikorogva lepereg,nincsen párja.
Amikor az anya ölelő karja lehull,
A gyerek csak ordít és bámul,
Mert fáj,fáj hogy elmúlt,
Az anya?Csak süketen elájult.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
