Hang-hordozók


Halkan megszólalt a hang.
- Öt perc múlva vizelned kell! Ne feledd!
De jó, hogy szólt.
Teljesen kikapcsoltam.
Még dolgozom, gondolta.  
Hamarosan kicsusszant a fotelból.
Lába nem volt.
Nagy merev talpa
vitte a városból
beszűrődő fényszőnyegen,
a sarokba.
Egy zöldellő koronájú fa
képe vetült oda.
Apró fürge ujjai a csőre fonódtak.
Megnyomott egy gombot.
- Innod is kell. Egészségedre!
Szájába vett egy másik csövet.
Hatalmas szemei nem látták
a lét az áttetsző műanyagban.
De szerette már fanyar ízét.
- Nagyszerű ember vagy. Folytasd!
Fények villóztak, csapódtak ide-oda,
agyából a monitorra.
Hirtelen érezni kezdte gyomrát.
- Ma már ettél!
Érezte a kis áramütést.
Dolgozott tovább.
- Sajnos be kell fejezned. Pihenj két órát!
Még kicsit szuszogott.
- Folytathatod. Szép napot!
- Folytathatod! Szép napot!
Pár perc múlva kinyílt az ajtó.
Kivitték.
Bekísértek helyére egy robotot.
- Embert keressetek! Azonnal!
Egy laborban valahol
képernyőn szív dobogott.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.