Emlékbuborékok (köszönet a régi fényképekért)




újra érzem az illatokat hallom az avar zörrenését a
lábam alatt mikor a Bükk egyik völgyében Péterrel
a kezemet fogva röpítetek föl-le emelgetve szállok a
levegőben és ettől megváltoznak az arányok meg a rá-
látás szabaddá tesz az emelkedés majd hallom a forrás-
víz csobogását ahogy Eszter a „nagylány” fölfogja az
vizet a  nyirkos csőből ujjai közt ezüstlánc villan fény-
folyam hallom az önfeledt nevetést vajon kin nevetnek
hallom a felnőttek titokzatos beszélgetését próbálok
elcsípni valami beépíthető információt  nagymama
feje körül  fehér tincsek kergetőznek ahogy becsukott
szemmel kacag a szemhéja lehúzott redőny titkot rejt
mint egy vetítővásznon pereg a belső filmje figyelem
nagypapa fiatalosan lendülő karját ahogy a bükkfa
mohos oldalát mutatja látod erre van észak így tudsz
tájékozódni ha eltévednél mindig körülötte somfordálok

mert minden szavától  több leszek látom a buborék
szivárványszín növekedését majd elpattanását a csalódás
újra ösztönöz kié lesz nagyobb versenyzünk Mártival
ő okosabb én viszont aktívabb vagyok ő az ész én a
motor ahogy Apu szokta mondani Anyuról össze
vagyunk nőve külön nem is létezünk érzem a kezem-
mel a zöld kötött ruhám csillagvirág hímzését szeretem
csukott szemmel végighúzni rajta az ujjam a domborulat
látatlanul is kirajzolja a formát hallom a mózeskosár
fülének nyikorgását ahogy Katival büszkén cipeljük az
úton érzem az első bababútor selymes kékjét ahogy
megsimítom a tenyeremmel fényes a lapja mint az üveg
persze mert az angyalok direkt nekem készítették csak
jóval később tudom meg hogy Apu azért besegített ez
a legvarázslatosabb karácsony azért is mert ti ott
vagytok színei fényei végigkísérik az összes következőt










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: László Tamás:Kalendárium, 2008 dec.