arra ébredtem
pokrócba csavartam
összehúztam majd megint
kihúztam magam
mintha egy féreg
tornázna az ágyon
felébresztett
a hajnali hideg
hol a kávéillatú
reggeli napsütés
a szűkös időben
vacog az ember
mire felnő és én
mi végre beszélek
vagyok gondolkodom
istenem istenek
a rejtély nem létezik
csupán kenyér és bor
és némi testhideg
a kötelező oltások után
arra ébredtem tehát
hogy nem vagyok
akár a kő
hullok mozdulatlanul
két üres állomás
romjai között
