Amikor néha Béla nálunk járt
Amikor néha Béla nálunk járt,
a kanapéra vetette magát,
elnyúlt, mint a vasárnapi mise,
nem figyelt őrá soha senki se.
Azt tudtuk: Béla távoli rokon,
s ha épp egy légy mászkált a plafonon,
jót derült, intonált egy hahotát,
amikor néha Béla nálunk járt.
(Béla volt az élő történelem.
Forradalomkor hülyére verték,
Szélmalomharc volt, eredménytelen.
Akkor sem dumált, mikor nálunk járt.
Titkolta a lötyögő fogsorát)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
