Kiáltó csöndek
anyák száján
kicserepesedett a jaj
Ezüstös szürkeségben hasad a hajnal.
Zöld köpenyben szemek, fehér gumikesztyűs kezek. Együtt lélegző szülőszobák.
farfekvéses a világ
magzatvízben már
fuldokol
nyakán a hazugság
mint köldökzsinór
Méhnyak tágul. Testekre feszül a rángás. Görcsök között felhangzik az egyszólamú fájdalomkiáltás.
sikítva lángolnak a szájak
szakadnak a gátak
vérpatak csörgedezik
több ezer nő combján
felsír az Újvilág
napudvarába szállnak a kismamák
kézzel takart férfikönny
árasztja el a közönyt
Vödörbe kerül a méhlepény. Ordít benne a Sötétség.
a megváltott csöndben
arcokon eksztatikus mosoly
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
