Akár én a mai pokolban



Mintha minden hang visszhangként szólna,
mintha a zaj  bennem zakatolna,
jéghegyek torlódnak ilyen rideg robajjal;
mélyükben rejtve
csendmagzat-alakzatom,
aki vagyok,
hallgatag
remeteként saját
csigaházamba
csavartan,
nézem magamat,
ember arcodat,
elmerülve gondolatban,
maroknyi aranyporral,
olyan mint a sivatag homokja:
értéktelen, akár csak én
a mai konzumpokolban.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.