Belsõ vásznak

Hol neved rád nevet és elszakad,
párhuzamos sarkak lengnek át,
hol elválik a sík s nem forrik össze,
felsírod magadból beltered.

Minden egyes arcod, mi megmaradt,
egy vásznon tükröződik, elfelejt,
magában hordja ütközéseid.
Egy vézna tánc vagy. Botlás. Gyors esés.

Magányos, holt üreg a szemgödör,
összegyűjti fényben kormodat.
Bálba méssz, beszélsz, vagy nem köszönsz.
Egy kalap, mi eltűnt, mutatja múltadat.

A jelzőlámpán vöröslik kedvesed,
eltűnik, majd zöld magányod hív,
átméssz a zebrán, napok sávjain.
Visszaszállsz vásznadba - új szakasz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.