Haikuk

Fa törzsében név,
Elkoptatta az idő,
Lemosta a hó.

Sárga falevél,
Csillan rajta a napfény,
Nincs még itt a tél.

Pici kis madár,
Hűvös észak felé száll,
Ugyan mi vár rá?

Orgonabokor,
Messzire illatozó,
Elhervadsz te is.

Susognak a fák,
Kíméletlen gúnyos szél,
Visszatér a nyár!

Jegenyefenyő,
Égbe nyúló büszkeség,
Nem rossz egyedül?

Mérges lett a tó.
Haragos hullámain
Gyönge kis hajó.

Katicabogár,
Ne féltsd úgy a pettyeid,
Isten adta rád!

Fehér hóvirág,
Előbújó fejecskéd
Újra reményt ád.

Homoksivatag,
Közeleg a forgószél,
Mindent felkavar.

Csalfa virágszál,
Szúrós tüskéid között
Piros vidámság.

Tengerkék az ég,
Felröppenő sirályok,
Nem a hazátok!

Mezei pitypang,
Elég csak egy fuvallat,
S már a múlté vagy.

Leáldozó nap,
Fáradt arany nyilaid
Tán utóvédharc?

Méregzöld erdő,
Röghöz kötött odvas fák,
Hűs forrás csobog.

Erdei tisztás,
Áldott napfény ölében
Virágkavalkád.

Nyári delelő
Fent az égen pihenő
Hófehér kendő.

Távoli hegycsúcs,
Vattás köd karolja át,
Föld felett lebeg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.