Mit is tehetnék



Mit is tehetnék, hogy eloszlassam gonosz aggódásod, mely
tüstént behálóz, ha nem hallod a hangom, fösvényként bennem
a kincsedet látod, kopár életednek régóta konokul remélt mézét,
pénzes ládikódként magadhoz szorítasz a paplan alatt, s édesen
álmodsz, de a kúszó zörejekre rettegve nyitod tágra szemed, homályos
pupilláiddal zavartan a sötétbe révedsz, rémült ujjaid a csatos kemény
biztonság után kutatnak. Fájóan sebzett a lélek, ha nem látta felcsillanni
magát még tükörcserépként a Láthatatlan kezében, töröttként az egészben!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.