Lassan keversz
azt mondod nincs Isten
hogy mikor reggel felkelsz
a kávéra gondolsz úgy mint menedékre
felteszed a gázra
nézed hogy forr a víz
hogy milyen könnyű beleképzelni valami életet
aztán néhány kanál nescafe
szint adsz a következő percnek
letelepedsz az asztalhoz
gondolataid tiszták
mint előtted a kristálycukor
lassan keversz
hallgatod ahogy a kanál a csészéhez koppan
erre próbálsz majd emlékezni egész nap
a ritmus mindenekelőtt
ahogy darabos mozdulattal
a mosogatóba teszed
megnyitod a csapot
és szépen elmosol mindent
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
