A nyár utolsó napja
A nyár végét feltöltik
most az utcaseprők.
A leveleket gondosan
egy kupacba gyűjtik,
majd idővel mind eltűnnek.
Emlékszem nagyapámmal
jártunk el sokat, ki a gátra,
szedtünk falevelet. Majd betettük
egy könyvbe, precízen, rázártuk a lapokat.
Aztán újra egy ősz, s a könyveinkben,
szárított gyűjteményünk. Így tettük
ezt minden évben. Így készültünk a télre.
Jó lenne téged is
így berakni egy könyvbe,
aztán meg elővenni,
megnézni a tested, hol
száradt el a legjobban,
hol szakadoznak
az izmok a csontjaidról.
Majd visszazárnálak a lapok közé,
megjelölném a helyedet, lehetnél
te közepén.
Vagy egyszerűen csak odadobnálak
abba kupacba, nem vennélek
észre többet, hisz úgy is tél lesz,
majd tavasz, s újra nyár.
Újra a levelek hullása,
a rövid nappalok.
Most leveleket ragasztok a családi albumba,
a nyár utolsó napja van, kinn hideg,
rám zárták az ajtókat
és már te sem kopogtatsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holmi, 2009/1
