Sárga fényképek,leletek



Háborúk előtt
egykor voltak
mosolyognak,
felém integetnek,
mintha léteznének,
de csupán szépemlékű
lidérc – süllyedékek;
mi én is leszek egykoron,
több millióéves üledékben
zárványként majd magam
magamat veszem körül.

Kései utódom megtalál,
leletemnek, ősének örül,
s nem gondol rá, hogy
a kövesedés törvénye
szerint,  majdan ő is
megkövül, hacsak nem
lesz kegyes hozzá a kor,
s marad mi születése előtt volt:
egy maréknyi szürke por.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.