illegális konvertibilitás

mint szakadt papírpénzt használt zsebkendőt
úgy gyűrögetem egyedül gyanútlanul
farzsebemben az eljövendőt
míg a jelen kiég a semmibe hull

a pénztárnál a kézzelfogható helyett
jobb híján ezzel fizetek
s míg mögöttem a sor remekül mulat
a másodperc érleli nekrológjukat

az arcokon még ott a kaján vigyor
ilyet itt nem lehet nem szabad
pedig jó lenne valamire valamikor
ha kézen-közön elvész a pillanat

én akkor is itt állok mindig még
ha mögülem a sor elenyészett
amim van csak azzal fizetnék
egyre kevésbé tolerál a személyzet

búzavirágkék szemekkel nevetek
a morcosan érkező biztonsági őrökre
s beírom a panaszkönyvbe nevemet
de mindörökre






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2004/2