Öntudat

Briliánsok vagytok kérleltek, ajánlott testekre szakadtak!
Kihül a hirtelenség, nincs régi oltalom alatt a szerelem, kimerülnek a szavak.
Oh! Csak kibírnám mosoly nélkül a tiltakozást!

Mikor ajkaid közé szorítod gondolataim, elkészül az érzés…
…Mikor több vagy, mint emlék, de kevesebb, mint valóság, határozottabb, mint az akarat, szenvedőbb, mint a könyörgés…
…Elhantolt ismeretek születésétől remeg a szél, bizonyításom szüksége szívünknek, alkalmam a várt tartás.

Halvány a tündér megkoronázása.
Az érzések fájdalmas ötletté válnak.
Összefogdossák szíved a dicsőség fájdalomábrándjai.
A kristályban megbarnul az élet.
Mélységeidben és távolságaidban néha összetalálkozol magaddal, választani és változtatni remélsz.
Távlataidra azonban könnyen következtet a lejárt idő.
Becsületem lelkiismereted.
Te vagy az öntudatom, de itt vége szakad valaminek!

Hontalanságod a messzit érintő, lassú léptekből épülő magatartás.
Hosszabb pihenőre nyúlik a fájdalom.
Kitemetett szinonima örökkévalóságodra a végtelen sors.
Az egyszerűség életkora végtelen.
A roncsolt szívekre is vigyáz valaki, aki több, mint te vagy én, de szívünkben van!
A boldogság pózba állítja szépséged.
A bemutatkozás után nekikezdhetünk feladatunknak az őrzött címek nyitható világának befejezetlenségében.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Parampara - A tanítványi láncolat (Budapest, 2009. okt.)
Kiadó: Ad Librum