Ritmusba rendeződnek a zajok.
Léptek,
zörrenés,
nesz-zene.
Az élet szimfóniája.
Része vagyok:
vészterhes kór,
folyok a város erein.
Vonat érkezik sikoltva az állomásra,
szelétől megborzong,
csillagot gombol fekete kabátjára sebbel az éj.
Vakon merednek lépteimre a házak,
kutyaszemű, elhagyott lázak követnek éhesen.
Hazatérek.
Hol a nincs neve nyugalom,
altatóm a világok csendje.
