Találkozásaink



Az az utolsó előtti pillanat:
már álom csüng alá szempilláimon
s összemaszatolt hangokat
csönddé int zajom:
ver a szívem. S véremben oldott emlékek
löknek, pumpálnak az utolsó pillanatnak Téged.

Hajnalban, nem is tudom, hogyan
idézzem fel őrült mámorom,
melyből most e világra dobattam -
csak mosolygok. Nem próbálkozom,
inkább engedem, hogy mint a kannibálok,
sejtjeim felzabáljanak - estig,
míg majd az utolsó pillanatban újra rád találok.
A nappal így lét az életig, ha tetszik.


16:29 2009.06.05.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.