megint temetnek
már csak a hullaszag árad
egy be nem csukott koporsó
szuvas fadeszkái közül
ahogy a fülledt levegőben
a hányingert visszafojtva
csak ritkán veszel levegőt
a létezésed foglya vagy hisz
születésed óta ugyanabban
a börtönben ülsz láncraverve
köldökzsinóródat elvágva
fosztottak meg önmagadtól
te pedig nem is sírtál
nem eltévedtél csak élve
eltemettek egy sírba ahonnan
soha ki nem szabadulsz már
mélységéből áradó hidegében
hűlsz ki de megölni csak a
magány képes maradj egyedül
megint eltemetnek saját
akaratodból mindig is erre vártál
pedig álmaid beteljesülése is
csak keserűség neked
nem is való más csak a mély
és hideg gödör, ahova kívánságodra
megint eltemetnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.