a beteg szerelmes levele

az ablak alatt csilingelt a villamos
kék függönyödön átszökött a fény
beáradt a város nyitott szobánkba
jó reggeltet leheltél a számra

is. a szél néha beszökött
takarónk az isten tudja, hol van
mi lerúgtuk magunkról, az biztos
nekünk az akkor nem volt fontos.

belül forrok, kívül meghűltem,
míg arcodra néztem, meztelen.
odakint ébredt Budapest
ágyadon hevert két puha test.

mára nem maradt más
csak hólyaghurutba csomagolt
szerelmi vallomás.
az este ellovagolt.

derékfájás és fájó vizelés közt
azért eszembe jutsz néha
akarok mondani egy ˝kösz˝-t,
Béla.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.