balog tibivel

balog tibivel a kádban ültünk,
egymással szemben, arcunkat a vízre tapasztva
a szappanbuborékok alatt gyorsan lehet haladni
tíz perc múlva párizsba értünk
és elgondoltuk az egész életünket
és én elgondoltam a végét is
péntek délutánonként a Bibliát olvasom majd a kanapén
a gyerekeknek is mesélek róla
nálunk csak Édes’nya olvasta
és mesélt is belőle
de aztán ezek a mesék is elfogytak
nem azért mert befejezte a Bibliát
[…]
tibinek nem meséltek soha
ő egész életében a rendrakásról szólt
bennem is mindig ő tett
de nem verte a fejem a valóságba
inkább kisöprögetett az álmokban
a végállomáson kikecmeregtünk egymás szívéből
belevágódtunk a sűrű kémiába
újra,
a vasutas bá átadta az üzenetet
száz év múlva ugyanitt
[majd mi csörgünk]
nem jó ne hívjál a mobilon, errefelé nincs térfogat
csak mondjátok meg mikor menjünk oda
mert mi akkor este elképzeljük az elképzelhetetlent





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.