Halott kerékpár

Vörös rozsda fényed tolvaja
Kifakítva színed
mint dédanyám régi képei
a ma már holt szeretteiről.
Jégcsapok testeden, mint
millió parazita.
Kik fenyegetőn a földre mutatnak
nyálkájukat csöpögtetve.
Küllőid, mint mindent megélt
Nyugdíjas használtas fogazata,
Gyenge pillérek.
Méhtelepi halálod jelképei
Láthatatlan savként marja bőröd a hideg
Fagyos szél barázdái hasítják öreg tested.
Dinamódon cirill betűk
emlékeztetnek,
hogy bukásod oly természetes
mint ahogy este lesz a reggelből.
Pedálod,
mint elnyűtt viszeres lábak.
Szakadt sport-papucsom
saras lenyomatával
melyet rábélyegzett a fagy.
Fénykorod leáldozott
Ahogy a hó is
jéggé érik
majd latyakká poshad.
Látom rozsdás elmúlásod.
Egyetlen
Csodás
Csepel
Kerékpárom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.