Két ünnep között

Esők az északi sarkig. Száz mérföldre vagyok a Földtől.
Amikor elhaladok városod fölött, a képernyőn látom,
kísérteties a kihalt utcán elhagyott autód látványa.  
Két találkozásunk - két ünnep  között, hányszor
kerültem meg érted a bolygót. Valahol most is ünnep
van, valahol most is gondol rád valaki. Esők egészen
az északi sarkig. Kísérőim szerint látlak majd megint.



Bontják az ég tartóoszlopait. Keletről nyugat felé
esnek el nagy birodalmak. Elképzelem arcod, abban
a pillanatban. Ő biztosan megengedi, hogy egyszer
majd lássam. Esők jönnek majd, fel, egészen a
sarkcsillagig. És a Mindenható - kegyelemből -  egy
másodperccel előbbre állítja az ítélet óráját.


                              






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.