Versenyeztem az idővel...
mosolyogva nézzek rá és vissza
Egy álló képet láttam:
minden mozgott közben és mégis helyben ált,
egy pillanat, amelyben éreztem hogy létezem,
hallodtam a saját hangomat
gyönyörű állapot, magasztaló…isteni!
a létezés pillanata, az irónikus sorstalanság ellentéte.
Imadtám élni, és a legprimitívebb formájában:
Szívtam a levegöt, jol mohón beleszívtam....éltem!
