Az este, lefestve


Gyönyörű szép ma az este,
Mintha vászonra lenne festve
A legszebb színekkel,
A legjobb ecsettel
Az Isten remekműve.
Csak állok elbűvölve:
Átölel a város
A nagy, a nyüzsgő idegen
Ismerős lesz hirtelen,
Letörli szemem könnyeit,
Beköti lelkem sebeit.
Megnyugtat, megvigasztal
S eszembe jut egy régi dal:
A szerelemről, az elmúlásról,
A boldogságról, az örök vágyról,
A kincsről, a keresésről,
Az örömről, a feledésről
S a langyos szél a fülembe súgja
Hogy ez az egész nem is olyan durva
Csak a jó és a rossz játéka
Csak az istenek színháza.
Az értékes „méreg” – az élet,
Mely bennünk lüktet és úgy ér véget,
Olyan furcsán, fájdalmasan, hirtelen;
Mosolyt csal az arcomra,
Nem gondolok a harcokra
Mert most él bennem a jelen.
A jövő vár türelmesen,
És itt minden olyan szép,
Mint egy poros régi kép
És örülök, hogy nézhetem…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Veszprémi Rügyek antológia (Veszprém, 2006)
Kiadó: Veszprémi Egyetemi Kiadó