Narko
féknyomok nélkül emigrálnak a terveim
múltból kiragadt előhivatlan fényképeim
a színeket kiradírozom a kontúrokat hagyom
méltó vagy arra hogy Te legyél a narkotinom
mikor a kard felettem nem Damoklészé
(azt)
Isten is visszatekerné és újra megnézné
mégis gazdagabb vagyok így hogy megloptál
Te önmagától foszló hypózott cérnaszál
(viszont)
ha találkoznál azzal akibe beleszerettem
Őt feltétlen mutasd be újra nekem
addig is szoktatom ahhoz magam
hogy rendszerhiba az ha ráérsz tudni rólam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
