Emlékévek után
József Attila!
Szeretünk téged, nagyon szeretünk.
Soha nem voltál naprakészebb,
Soha nem voltál időszerűbb.
Mégis fecsegő felszínt idéz
Ma mindenki, aki rólad beszél.
Mi, álmodozó nyomorultak,
Csak nézünk csendben magunk elé
A márciusi szélben, a város peremén,
Ahol élünk, vaksin botladozva,
Tévedhetetlen reménnyel.
Peremén a sorsnak, él az arasznyi nép,
Ki még földig hajol, dicsérve istenét,
És félve urát, a pénzt.
A félelem fortélya ugyanúgy igazgat,
Mint régen, s elhallgatott információkat
Sustorogva tépáz a száj.
Mindenki mindenen kommunikál,
De nem lesz kapcsolat.
Szánalmas kísérletté vált ez az emberöltő.
Lelkünket vasmarokkal szorítja
Kozmikus hiány, tobzódó, tétova vágy.
A walesi bárdok máglyára mentek,
Csak te maradtál széttépni a nosztalgiát.
Légy pajzsunk a hamisság ellen!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
