A misztikus kelet




Midőn gépünk lassacskán
Ereszkedett alája,
Talpam szinte súrolta a magas Himalája.
Fentről sem egy pillanat
Míg szemem a tájat végigfutja,
Érzem ez egy jobb világ,
Mely a karját felém nyújtja.
Ránézek és elvakít
Egy óriási ARANY BUDDHA.
Fényes szalagként csillog távol
A szentséges Brahmaputra.
Egyezik, amit itt leírok
Azzal, amit mond más,
Másképp hat, kisebb itt a tömegvonzás.
Istenek védik a külvilágtól,
Nincs rajta ajtó,
Nem talál oda média,
Sem pedig a végrehajtó.
Oda senki sem hiányzik,
Ellátja magát belülről.
Egy módon találsz csupán oda,
Mint az istenek: felülről.
Igazak láthatják, láthatatlan másnak,
Ők tudnak csak megfelelni
ennyi csillogásnak.
Szikrázóan csillog minden, s jótékonyan hallgat
Védőn őrzi a Csomolungma, meg a Nanga Parbat.
Minden csak ingyen van,
Egy mosoly az ára.
Itt mindenkinek telik
Ételre, ruhára.
Azúr kék a magas ég,
Nincs egyetlen felhő,
Imazászlót lobogtat
A mindig lágyan futó szellő.
Csengőt ráz egy szerzetes
Ha az imaidő eljő.
Ködből előtűnik a Shangri-la.
Fényes tornya égbe sejlő,
Nincsen ellenség,
Vagy semmi, ami rémes,
Mindenki nyugodt és
Mindig harminc éves.
Boldog a nép és nincsen betegség,
Nincs tavasz, ősz meg tél,
Csak nyári melegség.
Nincs ordító hideg,
A szél nem fagyos, metsző,
Felesleges a kabát,
S ez szívemnek oly tetsző.
Ha szent iratokat böngészhetnék,
Láthatnám, hogy meg van írva:
Egy szebb életre külön-külön
Mindenki meg van hívva.
Amit most mondok, csupa jót jelent,
Feledem a sok-sok rosszat,
Élem e gyönyörű jelent.
Ha elunom a sok gyönyört,
Virágok illatát szíva
Fáradt testem elviszi
Az isteni Shíva.
Utoljára nektárt iszom,
Nem nézek se jobbra, se balra
Nyugodt vagyok, mert befogad
Az örök Shamballa.


Sz.  Nagy János







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.