Az úton



Akkor is ha soha nem leszek a csúcson,
Megyek előre az egyetlen igaz úton.
Ilyen egyszerű a tétel,
Nem számít sem ruha, sem pedig az étel.
Legyek inkább bárki szemében vörös posztó,
Nem befolyásol sem a szorzó, sem az osztó.
Nem vezérel érdek, sem pedig a vér szava,
Egy dolog a fontos, még pedig az út maga.

Körül vehet engem akár mennyi ember,
Pénzem is lehet annyi, akár mint a tenger.
Halottas ágyamon, ha végem várva nyöszörgök,
A mindenhatóhoz én is a megváltásért könyörgök.
Elfogadom, hogy kiszabta a kvótát,
Az élet zenéjéhez ő írta a kottát.
Régen tudjuk azt, hogy Isten bottal nem ver,
Ádám hibáján okulva, maradj mindig ember!

Sz. Nagy János






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.