2009. 02. 23.

A sápadt tapétán
Egy téglalapnyi élénk folt,
Egy képnek a lábnyoma,
Amit magaddal vittél.
A hiány kontúrokban
Fejezi ki magát:
Ez nem üresség, szólít meg,
Ez a kép helye.

Elnevezhetem, eltakarhatom,
A hiány rejtve is hiány marad.
Ha a falat is elvitted volna,
És nem állna ott emlékeztetőül,
A látvány sem ragadna tüdőn,
Amikor a szobába lépek.

Talán már a képen sem vagyok,
Csak a helyem melletted,
Fal híján szekrénynek döntve.
Jó is, ha nem leszek valami,
Ha úgy gondolnál rá,
Hogy a semmi hiánya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.