Szomorú vasárnap

Esik az eső, hideg és kemény
A bőrőm vizes, szivem..vér
Puszta mezőn süt már a nap
De én mégis, nem akarom.

Kék pillangó, pöttyös virág
Meleg ölelés, hideg a táj
Tiszta homály, köd az egész
Kedves sors, hiába kérsz.

A felhők szürkék
Az ég fekete
Világos a hold fénye
Begyúlt a kemence
Ég a tűz, szikrázik a lélek
Él még a vágy, remélek
Szeretni szeretnék szép szemeket
Egy mosoly, meghozza kedvemet.

Szomorú vasárnap, szomorú a galamb
Eltörtek a szárnyai, már nem tud repülni
Ott a világ, elötte a szabadság
Mégis olyan nehéz, kezd kihalni a vágy.

Élni élek, napról napra remélek
Nehéz döntés, kérdöjelezi létemet
Szivárvány mátrix, végtelen halmaz
De te mégis, megértesz .

Mindig velem vagy
Rosszban és rosszabban
Elég rá egy gondolat
Lelkem újra lobban.

Te vagy az alfa
Omega és beta
Te vagy a levegő
Táblámon a kréta.

Te vagy a jövőm
Jelenem, mulandóm
Naponta te írod
Szívemben, a naplom.

Puszta és hideg
Szürke az ég
Fúj a szél
Közeledik a vég.

Telnek az órák
Telnek a percek
Pörög az atom
Van akaratom.

Mégis félek
Szenvedéstől
Szerelemtől
Bizonytalanul élek.

Ott a holnap
Ott a jövő
Közeledik az a nap
Amikor a szerelem
Újra esélyt kap.

Jön a nyár
Itt a tavasz
Szomorú vasárnap
El ne hagyj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.