Vesztõhely bágyadt, õszi ködben
Csend honol a vágóhídon,
Hideg acélon nem pengnek neszek.
Már készülődnek a legények
Melegítenek a szeszek.
Bizony ma is sok munka lesz,
Végrendeletemre pontot teszek.
A reggel fagyos hangjai neszelnek,
Utoljára tiszta inget veszek.
Porkoláb jő, kulcs – csörgetve,
Rám szól: készülődj, Angyalom!
Átröhög tömény borszagán
Aranyozza végső hajnalom.
Térj be hozzám! Invitálom,
Nem itt élek, csak itt lakom.
Hiába próbálnék kinézni
A semmire nyílik ablakom.
Meghívóm van egy kivégzésre,
Végítéletre egy szegény rabon.
Az is több lesz a semminél,
Ha vérem csorog majd a havon.
A bakó kötényét leveti,
A pribékeknek pénzt fizet.
A kocsmába majd együtt mennek,
Hörpintenek, de nem vizet.
Sz. Nagy János
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.