Végh Tamás : Ötvenhat-ötven...


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Serfőző Attila 1 órája
Bara Anna 1 órája
Duma György 1 órája
Misinszki Hanna 1 órája
Kosztolányi Mária 1 órája
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Tímea Lantos 2 órája
Albert Zsolt 3 órája
Ötvös Németh Edit 3 órája
Pataki Lili 3 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Filip Tamás 10 órája
Mórotz Krisztina 11 órája
DOKK_FAQ 12 órája
Tamási József 14 órája
Paál Marcell 15 órája
Bátai Tibor 18 órája
Metz Olga Sára 19 órája
Szilasi Katalin 20 órája
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Bátai Tibor 11 órája
Minimal Planet 12 órája
Conquistadores 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 2 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Ötvenhat-ötven...

Nagy Imre felült a ravatalán.
Hunyorgott kicsit az októberi fényben,
megtörölte szemüvegét foszladozó
kabátujjában és a szokott mozdulattal
orrára biggyesztette, majd körülnézett.
Csodálkozva pillantott az ünneplő tömegre.
„Mint annak idején. Akkor is ennyien
lehettek itt a téren. Lelkesek voltunk,
mind és hittük erősen, hogy sikerül.
Egyszerűnek tűnt és szépnek. Egyek
voltunk hitben és reményben, erősen
bízó akaratban szenvedélyben, egyek.
Aztán jöttek és eltiportak mint már
annyiszor régen. Nem jöttek, mert
nem jöhettek a napnyugat harcosai.
És csak szólamok voltak, hazug igék,
melyek elfedték a feledhetetlent,
s azóta lobognak vérző lobogói
betegre vert emlékezetünknek.
Engem elárultak, elfogtak és megöltek.
Temettek, majd kihantoltak
és újra rámszórták ezt a földet.
Jelképpé lett tetemem felett
szélirányba fordultak a köpönyegek.
Illúzió lett volna csupán, lázas látomás?!
Romló alkonyatból hajnalhasadás?!
Ne kérdezz, ember! Megfeleltél ma már.
Szép ez az októberi nap.  Mennyi virágos
zászló leng az utcákon. Sok fiatal arc.
Örüljünk inkább neki, hogy hitüket
már nem töri le harckocsitalp.”


A szemközti  Vip-páholyokban,
könnyeiket nyelve, mosolyognak
a meghívott nemzetközi delegációk tagjai:
„Lám, lám! Ötven év után mégis sikerült neki!”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 09:58   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-03 09:52   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-03 09:41   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:39   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-03 09:36   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 09:30   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 08:48   Napló: Hetedíziglen