Sánta Orsolya : hazudnék

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37490 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Az ősz illata
Nyári László: karácsonyfa
Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 1 órája
Szilasi Katalin 1 órája
Farkas György 1 órája
Péter Béla 13 órája
Pálóczi Antal 15 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
M. Szabó Mihály 7 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Nyári László 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
Vezsenyi Ildikó 13 napja
Konta Ildikó 14 napja
Szilágyi Erzsébet 14 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 38 perce
Etzel Mark Bartfelder 3 órája
Baltazar 3 órája
nélküled 5 órája
Fogyinapló 5 órája
Ötvös Németh Edit naplója 5 órája
történések 9 órája
az utolsó alma 12 órája
EXTITXU-UXTITXE 12 órája
Nagyító Előszoba Ajánlatok 20 órája
A vádlottak padján 22 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Zúzmara 1 napja
mix 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sánta Orsolya
hazudnék


tetteid hazugsága volt a legsúlyosabb igazság
miközben takaró alá bújtam
és zseblámpával világítottam a könyvre
amit azért olvastam,
hogy kicsit aludni tudjak
és meséket álmodjak.

eközben álmaimban veled laktam
hozzám költöztél,
és engem pont nem zavart.
csak mások unszolására jöttem el
egy kirándulásról, amin soha nem is voltam.
azért, hogy veled legyek.

csak akkor tudtam, hogy most rontom el,
mikor felfedeztem a hangot,
ami már oly sokat súgott a fülembe
de amiről azt hittem, többé nem létezik.
de újra hozzám szólt,
hangja mint a szél, ahogyan átpréseli magát
a nyári melegben kitágult ajtó
hajszálrepedésein.

a lelkem akkor kezdett el fázni.
mint jéghideg éjszakák a sivatagban
mint a légüres térben megfagyó levegő
mintha vízben próbálnál lélegzethez jutni
olyan. olyan varázslat volt.
egy nem akarom, de mégis.
megteszem, mert így kell.

néha hazudtok. förtelmesen igazi módon.
mint egy mesét, ezt is elhinni volna jó.
ágyam felett álomra várva
villanyoltás előtt
csók a homlokomra
betekargatni
aludj jól
és másnap úgy ébredni, hogy ismerem a mesét.

porbahullás jön mindig a nagy ugrás után
és ha akarnál még hinni a mesékben,
ezt mesélném el, de sosem hagynád abba a sírást
olyan szomorú.
lépteidet hallom egy csarnok visszhangzó
üres terében.
a rosszízű valóság sárga papírra sírta a könnyeket.

utcán mellettem földre köpnek.

ha mégis jönnél egyszer, mint az álomban.
beengednélek. kapnál polcot
fogkefédnek helyet,
még az ágyamban is aludhatnál.
ide tehetnéd a könyveidet
amiket álmatlan estéimen fellapoznék néha
és ha rajtakapnál, amint olvasom,
megjátszott fintorral dobnám el magamtól.
hazudva, hogy semmi sem kell belőled.

egyszer még vacsorát is főznék,
eljátszanám, hogy csak úgy összedobtam valamit,
miközben egy áldozatnyújtás
egy hozzád intézett szeánsz
egy érted való időtöltés
megkoronázott estéje volna.
hazudnék.

viccelődnék, ahogyan te is rajtam
és érdeklődésem csekély jelét se látnád.
mindig tehetnéd, amit akarsz
és sosem kéne elszámolnod.
hazudnám ezt.
csak látnád, ahogyan galambokat etetek.
vagy virágot locsolok takarítás után.
hogy leporolom a könyveidet
és kávét főzök egy éjjel, mikor neked is nekem is.
és ha két almám volna, mindet te kapnád,
és aranyba foglalnám a nap nevét, amikor.

könyvet írnék fiúról és lányról,
valójában minden szava egy darab te volnál
és a himnuszok, amiket lopva olvasok unalmas órák
kiüresedett perceiben, mind rólad szólnának.
a könyvben volna minden, ami hozzám vezet.
kulcs,
és csak te tudnád, merre forgasd.

hóban is és tengerparton lépnék a nyomaidba,
nézném, mennyivel kisebb vagyok,
mennyivel apróbb
mennyivel törékenyebb.
sosem lennék a szolgád, csak imádnálak.
hallgatnálak, ahogyan mesélsz egy történetet,
ami talán nem is igaz,
de szép, ahogyan mondod.
és látom magam előtt.
fehér szoknyámmal játszana a szél,
lelkünkből áradna a sószagú napfény
nyári keveréke,
és csak fognád a kezem,
én a szemeidbe néznék,
és tudnám, hogy soha nem is találkoztunk.

elveszett lelkek vagyunk
elveszett világ
legalsó bugyraiban.

mennyire kár, hogy nem ismerlek meg soha.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-24 22:51   Napló: Hetedíziglen
2021-01-24 22:26   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-24 22:10   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-24 22:10   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2021-01-24 21:56   új fórumbejegyzés: Farkas György
2021-01-24 21:48   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-24 19:53   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2021-01-24 19:49   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2021-01-24 19:48   Napló: Hetedíziglen
2021-01-24 19:45   Napló: Baltazar