Rózsaszín



Egész életemben folyton csak szerettem,
Az évek észrevétlen szálltak el felettem.
Nem voltam orvos, mérnök vagy tanácstag,
Rózsákat öleltem csak mélyén sok kabátnak.

Rózsaszín kéjtől facsartan hevertem,
Mégse látott senki gondoktól leverten.
Letéptem h kellett, a parkban minden virágot,
Mégis zsebre raktam akkor, széles e nagyvilágot.

Rózsaszín volt a föld, s minden, mi volt rajta,
Az volt a lány arca is, mikor csókomat akarta.
Aztán rózsaszín volt, sok gyönyörű emlő,
Az volt ám a legény, ki a végső pillanatig nem lő.

Volt ott rózsaszín még, rengeteg szép kehely,
Lebegtek súlytalanul, mint könnyű hópehely.
Ott tanultam alázatot és vég nélküli vágyat,
Majd rózsaszínű hangulatban nyomtam én az ágyat.

Most, hogy már a bamba csend rám borul,
Elmesélem mindenkinek, ki ettől el nem tántorul:
Rózsaszínű gondolatok, írom, amíg bírom,
Rózsás hangulatban, rózsaszín papíron.

Sz. Nagy János







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.