Mária ének

Lágy testén dicsfénnyel, éjjel
Belibbent hozzám Mária.
Sugárözönt öntve közben
A környék összes fáira.

Rám néz, s reszketni kezdek
Próbálom felfogni a csodát
Vagy ha elmém meghaladja,
Csendben surranni tovább.

Végül félve megszólítom,
Mert a szökés esélytelen.
Mit keress itt átok földjén
A sárban, hol minden fénytelen.

Lába elé leborulok,
Hatalma rajtam végtelen.
Nyálam csorog jóslatáért,
Vigaszom Ő, és a végzetem.

Áldozati bárány béget,
Oltárról füstje égbe száll.
Azért ér ily szörnyű véget,
Mert firtatom létem indokát.

Hangja selymes bársonyától,
Gyönyörben borzong végig a hát.
Korgó belemtől alig hallom
Halkan búgó válaszát:

Öreg, te lehajtottad magad,
Ne zavard össze mások moziját!
Menj! A kosztól úgyis ragad,
Mosd le a fiam kocsiját!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.