IV. Tipusú találkozás

Itt lettem az ami: Magyarországban,
De sorsom úgy akarta, tapasztalj más hazában.
Több éve, hogy szólított égi hang,
S zúgott érettem a bús lélekharang.

Mikor elkerültem, voltam tizennyolc,
Üresen tátongott a lelki polc.
Most másképpen látom az egészet,
Megítélni nehéz, hol rág az enyészet.

Nem tudom, bennem-e vagy másban,
Hol tűnt el a lényeg a nagy rohanásban.
Mikor indultam, büszke voltam: várorom,
Most, hogy megérkeztem minden csak puszta rom.

A falumban nincs egy ismerős rokon,
Nem dalol madár, a lankás domboldalon.
Sok éve nem tudtad hány díjat aggass rám,
Most állok előtted ősz hajú aggastyán.

Egykoron hetykén ült fejemen kalapom,
De éjbe hullott már a délceg alakom.
Bőrömön érzem, bárki bármit magyaráz,
Ideje van eltávozni, nem enyém már ez a ház.

Jó lesz innen messze futni,
Csillagok közé újra kijutni.
Tudva hogy kínoztak, sokat, számosan,
Mint élni bolygómon ennyire magányosan.

Sz. Nagy János






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.