A szeretet vége

Az első utálat még a gyomoré,
csak azután a szív, a keletkező.
Ahogy egy erősebb kéz kiszakít  
minket a szeretetből, és a pokol
elveszti végül a színeit.  

Pedig mennyi ötlet   volt ebben  
a szerelemben.
Mennyi kéj, mennyi féltés
az ünnepi sebekben.
Mintha egész kedvünk valami
érzékeny szimmetriára lett volna belőve.
És most minden olyan lehangolódott trotli.  

De ami nincs,
az nem pusztulhatott hiába
Cukrot dobunk a felhígult parákra,
hadd hordja  el csalásainkat a tél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.