A szeretet vége
Az első utálat még a gyomoré,
csak azután a szív, a keletkező.
Ahogy egy erősebb kéz kiszakít
minket a szeretetből, és a pokol
elveszti végül a színeit.
Pedig mennyi ötlet volt ebben
a szerelemben.
Mennyi kéj, mennyi féltés
az ünnepi sebekben.
Mintha egész kedvünk valami
érzékeny szimmetriára lett volna belőve.
És most minden olyan lehangolódott trotli.
De ami nincs,
az nem pusztulhatott hiába
Cukrot dobunk a felhígult parákra,
hadd hordja el csalásainkat a tél.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
