Mindig kell


(Balázs Lacinak)

Hallgasd a vad hullámok
Megszelídült táncát,
Nézd a part menti fák levelének
Fáradt suttogását...
Lehullnak azok mind,
Ahogy a nap is búcsút int
Lágy vizű kékjének,
És áldoz a holnap
Fáradhatatlan erejének.
De újra kél majd...
Mindig...
Akár hű szívekben az érzés,
Kell, mindig kell
A csendes megértés,
S mikor a hit végül
Bús lelkedbe tér,
Lásd majd, lásd,
Hogy fájdalmad elé
Vigaszod, s reményed ér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.