cirkulációs játékos

Alkotni vágyik az idő. Mesterségeset.
Én mellette próbálok emberként élni
Úgy, hogy meg ne sértsem ezt
A termékeny elmét. Nincs dolgom csak félni
Tőle. Szaladok vele a réten, kezemben cigi gyúlik
Lánggá és füstté. Emberemlékezet.
És hamarosan egy kéz nyúlik
Fölém, s ujjaival simogatást vezet
Abba az agyközpontba, mely erre
Alkalmas. Nekem egy szívességet tehet
A hatalom. Adjon álmot. Semerre
Ne akarjon utat mutatni. Nekem
Egy álmot valóra válthat a nép.
Mindent eredetiben lát hazug szemem,
Azt, mi rossz, s azt, mi szép.
Én a templomból simán elemelem
A hitet, és hiszek benne. Ezt nem értem.
Vajon tanulnom kellene e élni?
Feldobom ezt, mint kérdés és érem.
Kétoldalú pénz és válasz. Már kérni
Akartam, hogy ne csalódjak az égben,
A tavasz első illatával lazítok
Egy cseppnyit övemen.
Be a has, ki a mell, elszívok
Egy cigit. A betegségemen
Ez nem segít, tudom.
Az idővel az életen alkudom.
Nem nyerhetek. Ő egy közgazdász,
És ezt tanulta egész életében,
Diplomáját ebből szerezte. Lapja ász,
S a megadott, biztos tétben
Sosem hagy porszemeket,
Nem blöfföl, és nem lesi kezemet.
Minek. Úgyis jobban tudja,
Hogy az utamat hol keresztezi az ő útja,
Mely infrastruktúra kanyarjában
Csúszik meg a gép, jár, mű,
És fejjel előre megállok egy fában.
Elhaladnak mellettem a többiek, tü-tű,
Mondják, de nem hiszek nekik.
Ők se mások, mint én, arcok a ködben
És ami kell, azt bátran elveszik.
Az időnek kedveskedek közben,
Járva egy táncot. Cirkulációs tangót, rumbát,
Elektrikbugit. Már aki tud ilyet.
Én csak bontok egy valamilyen kólát
És iszom. Kiválasztok, majd pisilem a világra a koszos vizet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.