éhség
arcom szobor válladon,
te élsz, én meg álmodom,
hogy valahol a szív ’tekén
megálmodva élek én
az éj oson a köd bevon
bögréből szomjamat iszom
éhes vagyok, éhem annyi
egy csupasz test, s kín falatnyi
hidak felett törékeny ágakon
alábukom behúzott szárnyakon
a mély alant, ajka falni ferde
kedves öl állatfogakkal telve
de csak mint hívó, vágyékom szavára torok,
mint tollak végén tinta-ejakulátorok
írni csontsoványan, kopogó szemekkel
nőstényűröket betöltő-terekkel
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
