MÛBALHÉ

Jujj de szorít ez a világ,
ki kéne már tágítani!
Néha itt nyom, néha meg ott
hagy a testemen csúf nyomot.

A lábam műláb, de sokat autózok.
Vastüdővel szívom a pesti szmogot.
Szemem üvegszem, de sokat fotózok;
és ami a legfontosabb: műgonddal dolgozok.
"Mű testben mű lélek" - olvastam egy blogon.
De ez nem a testen múlik, hanem az anyagon.
Ott olvastam azt is, hogy a világ tágul.
De ha ez így volna, nem lennék kutyául.

Kitágítom a világot,
nem fog tovább szorítani!
Nyomom a mai adagot-
műmell alatt műszív dobog.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.